Az ember csak jót akar. Magának, másoknak. És hiába érzi olykor jól magát, jön és bekopog egy zsák szar a bejáraton...
Karácsonykor befutott hozzám a volt barátnőm tök váratlanul, hogy ajándékot hoz... Csinált velem pár képet, én meg mertem rajta mosolyogni. Nem hiszem hogy azért mert már nem vagyok vele, nem lehetek vele jóba, de így is igyekszem vele keveset találkozni, mert probléma lehet miatta a Dórinál. De hát ő jött el, és akkor nem mondhattam hogy nem jöhet be...
Most meglátogatta Dóri a volt barátnőm iwiw profilját, és nézegette a képeit. Igen természetesen volt fent karácsonyi kép, és most felhívott, hogy nézzem meg a volt barátnőm képeit iwiwen, majd utána beszélünk. Persze mindezt agresszívan... Én meg tudom érteni, és az ő nézőpontjából teljesen igaza lehet, hisz én meg nem szóltam neki arról, hogy eljött hozzánk karácsonykor...
Megértem hogy féltékeny, de olyan szar, hogy kurvára aggódom most a kapcsolatom miatt! Inkább szarnám le ezt is, de ő fontos nekem! Szar ügy ilyen helyzetekbe kerülni...
Na elég a szar önsajnálatból, átmegyek hozzá, ha visszaértem majd leírom!
Elmondtam neki. Mindkettőnknek fájt a helyzet(főleg persze neki), de nem gyilkoltuk egymást. Inkább öleltük! Jó volt vele! Szeretem őt! Fél háromra értem haza.
