Oh, jézus(nem vagyok vallásos!) mi a faszért van az, hogyha kitalálom, hogy igyekszem nem kötődni senkihez, és pont ezért szakítok a másfél éves kapcsolatomból, mert kurvára sok volt a felelőség, az egymásra(jó mondjuk én zárkózott vagyok) támaszkodás, az elkötelezettség, és akkor azt akarja mondja hogy kikúrt fontos vagyok, ezért nem akar elveszíteni, ugyan olyan fontos akar maradni, stb...

Hát de baszod, pont ezért nem akartam a kapcsolatot, és ezt ő is tudja! Miért kell akkor ugyan azt megpróbálni folytatni?! Nem, nem akarok nagyon hallani felőle, nem akarok vele nagyon találkozni, nem akarom hogy ennyire rámtámaszkodjon, mert kibaszott nagy teher!

Azt akarom, hogy senkinek ne tartozzak felelőséggel, senkiért ne tartozzak felelőséggel, és hogy kurvára senki ne számítson rám senki semmiben! Csak élni akarok, úgy, könnyedén, hogy senki nem tud rám lelki nyomást gyakorolni! Csak hogy senki ne tudjon befolyásolni az érzelmeimnél fogva! Nem akarok érezni igazán, nem akarok érezni mélyen, csak mint egy hal!

Jó csókolni, jó a tűz ami ég mikor valakivel összejössz, de nem akarom, hogy igazán valaki rám nehézkedjen! Tüzet akarok, de ha a tűz elmúlik a kihült helye megéget azzal a nyomással amit rám rak!

Nem mondom el többször megint. De én csak élni akarok minden felelőség és befolyásolás nélkül, szarva mindenre és mindenkire, ha akarok, és hogy ezért ne kérhessen számon senki! És közben mégis égni akarok, de csakis, csakis égni!