Nehéz ezekhez a sorokhoz hozzákezdeni...

Oda alakítottam ma magunkat, hogy lefeküdjünk, volt játék elötte, jól érezte(élvezte) magát, én is élveztem, aztán eljött az idő hogy konkrétan bedugjam...

És mint nemsokkal ez elött is, most is az addig cövekként álló farkam feladta magát, a vér átfolyt az agyamba meghajtva a vészterv állító tekercseket. Már másodszorra. Nagyon gáz.

Nem akarom neki elmondani, hogy én még szűz vagyok addig amíg le nem feküdtünk, de így pedig annyira izgulok, hogy nem jön össze a dolog. Nem gondolja, hogy egy másfél éves kapcsolat után nem feküdtem le még, én sem gondolnám, pedig nagyon félt, én pedig megértő voltam.

De most, most tudva hogy még nem feküdtem le senkivel és tudva, hogy ő igen, és ő azt hiszi én is, hiába nem akarok izgulni, hiába nem akarok mást, közelednék és vége számomra. Nagyon gáz. Utána én még csókolgathatom és próbálhatom húzni az időt, hátha valamit produkálok, de kétségbeesve már nem érek el semmit...

Nem mondtam el neki miért, jó, hogy megértő, így nem haragudott, de nekem nagyon rossz. Mind testileg, mind lelkileg. Kevés esetek egyike, ahol nem tud működni a leszarom elv...

Azt hiszem ez a bejegyzés már sokkal személyesebb, mint ami kéne egyátalán, mint ami bárkit is érdekelne, mint amivel nem írnám magam nagyon le. De le kellett írnom, hátha jobb lesz így. És hogy ne takargassam magamat, az vagyok aki vagyok... Bazdmeg!

Jótanács: Ne feküdj úgy le mással, hogy ő nem szűz, te igen, és nem tud róla... Én meg... majd leszek valahogy.