Az iskolához való hozzáállásom sokaknak nem tetszik(najó, máshoz való hozzáállásommal is ígyvannak az emberek), pedig nagyon jó.
Mostmár körülöttem minenki tanul, aki eddig nem is tette. De mit látok én ebből? Hogy aki eddig nem is félt attól, hogy ne azt tegye amit elvár tőle a társadalom, az érettségihez való közelség, és hogy nyomják a fejébe, hogy felnőttként viselkedj, beparázott attól, hogy nem azt teszi amit "kell", és ő is tanul. (Jó kis mondat lett) Szóval azért tanul mindenki, és fogja be a szájját, és teszi amit kell, mert fél, de így meg beáll a sorba.
Egyszerűen nagyon erős a félelem amit az emberekbe nevelnek. Fél mindenki attól, hogy mi lenne, ha nem azt tenné, amit mindenki tesz. És szép lassan mindenki egyforma lesz. Félnek, hogy mi lesz, ha nem tanulnak, mi lesz, ha nem járnak be, ha esznek órán. Félnek, hogy kemény az érettségi, félnek, hogy nem fognak hogy megélni, félnek! Mindenki azt hiszi szabadon él, mert elvileg azt tesz amit akar. De hiába teheti, ha nem meri megtenni.
Én ezt nem akarom. Nem hagytam hogy a társadalom rámvetítse azt a képet amit mindenki másra is. Én nem fogom azt tenni, és nem is teszem, amit elvárnak tőlem, ha az nekem nem tetszik!
Konkrét példának az iskola. Elvárják hogy bejárjak. Bejárok, de csak amig 18 nem leszek, mert addig anyut basznák meg, ha nem járnék utána meg majd megoldom valahogy. Tanulás: Amit ott meghallgatok, abból 3-as-4-es vagyok, otthon meg úgysincs kedvem és nem is tanulok semmit. Érettségi: Mindenki fél tőle, de nem nehéz egyátalán megírni jóra, ha kicsit is értelmes vagy. És ilyen-olyan megírásra gondolok, tényleg úgy gondolom, hogy simán megírom nagyon jól. Ráadásul hiába tanulnék rá már most, mert úgyis elfelejtem 1 hónap alatt amit tanultam... Tanszer: Nyelvcuccot használom, meg bent van a magyar szöveggyűjteményem az iskolában, füzetem van 3, másból úgysem írok. Bár ezekbe sem nagyon(minek, otthon nem olvasnám el) Iskolatáska: Nem hordok már táskát, csak ha kell tesicucc, otthon úgysem használom, jól megvan a cucc a padomba. Óra: Általában ülök és nézek ki a fejemből csak, ha valamit kérdeznek tudom a választ, ha a tanár beszól, akkor neki bukott helyzet van, mert akkor már egészen az óra végéig folyamatosan csesztetem. Így már szinte minden tanár békénhagy, mert fél a revanstól. Evés-ivás: nyugodtan eszem az órán, kit érdekel mit szabad, nem rejtegetem a pad alá, mint más, ha beszól a tanár, beszól, eszem tovább. Intő: semmire nem jó. Anyu megszokta, én megszoktam, leszarom, és más következménye nincs. Magatartásom úgyis kettes lesz. Igazgató: nem zavar ha elküldenek, mert szarok rá mit mond, és úgyis jóba vagyok vele...
És erre az életstílusra, hozzáállásra mondják azok akik nem ismernek hogy gyerek vagyok. Pedig ez nagyon nem igaz. Régen lehet, azért szartam az iskolára. Mostmár tudom, hogy így működik ahogy én csinálom. Nincs hátránya, csak előnye számomra. De másnak nem ajánlom, mert ahhoz hogy ez működjön, nagyon tudni kell leszarni Mindenkit körülötted. Különben beleesel abba amit az elején írtam. A társadalom elvárásai elnyomnak.
És senki se gondolja hogy az iskola ellen vagyok, mert igaz sok mindennel nem értek egyet a magyar oktatási rendszerben, de mégis fontosnak és hasznosnak tartom az iskolát. Sőt még a tananyagot is tudom annyiból, hogy ott ülök csak, és sudokuzom. Hasznos az iskola. Csak tudni kell úgy élni, hogy jól érezd magad, és nem pedig a társadalom elvárásai szerint cselekszel!
