Ma reggel arra keltem, hogy ritka eseménynek számító dolog történt. Álmodtam. Azaz álmodtam úgy, hogy emlékszem is rá! Szomorúan ébredtem, mert álmomban az történt, hogy a kedvenc kispárnámat, amin nagyon jól tudok aludni anyu beadta a zaciba, és eladták...
Ennek az előzménye az volt, hogy anyám fogta 1-2 hónappal ezelött a jól megszokott remek párnáimat, és helyükre egy újat ültetett, hogy az milyen király lesz nekem. Azóta nem tudok jól aludni, egy jó éjszakám sem volt itthon vele! Mondtam neki pár napja, hogy kérem vissza az én jó párnámat, mert azt szeretem, ez meg lószar! Azt mondta jó, majd előkeresi...
Ma este már mást mondott... Megemlítette, hogy jah, azt a párnát kidobtam... Megálmodtam! A kedvenc párnám amin jól aludtam, nincs meg! Minden túlzás nélkül úgy érzem hogy az elkövetkezezndő jópár hónapban nem fogok tudni jól aludni. De az, hogy nem tudok jól aludni, az eltörpül a mellett, hogy a kedvenc párnámat, amit már oly régóta használtam, még talán fele ilyen magas sem voltam, mikortól azon feküdtem, nincs többé! Ez a tény jobban megrendít, mint az, hogy anyuék három napja elváltak. Az én párnámat akarom!
